Az iskolakezdés jelentős változás a gyermek és a család életében egyaránt. A váltás a családias nevelést biztosító óvodából egy tanintézmény kötöttebb világába sosem volt problémamentes feladat. Ezt a folyamatot iskolaotthonos formával könnyítjük meg kisiskolásaink számára.
Az első három évfolyamon dolgozunk ebben a formában. A negyedik osztályt a felső tagozatra való felkészülés jegyében napközisként végezhetik a gyerekek.
Az iskolaotthonos osztályokban a hagyományos órarend helyett napirend határozza meg a gyerekek programját naponta 8 órától 16 óráig. Összeállításakor figyelembe vesszük a kisiskolások napi terhelhetőségét. A tanítási órák egy részét délelőtt, másik felét délután tartjuk közbeiktatott hosszabb – rövidebb szünetekkel, szabadidővel és ún. önálló tanulással. A tanórák és a szabadidő váltakozásával a tanulók terhelése egyenletesebb. Nagyobb teret kap a beszélgető kör, ahol a gyerekek elmesélhetik egyéni élményeiket, megoszthatják örömüket, gondjaikat. Ez nagyon fontos, hiszen a ki nem beszélt problémák gátolják a tanulót figyelmének összpontosításában.
Itt is, éppúgy, mint az óvodában, két pedagógus foglalkozik a gyerekekkel, akik a tantárgyakat szakmai tapasztalataiknak és tudásuknak megfelelően egymás között megosztva tanítják. Mindkét tanító látja a gyermeket az irányított és az önálló tanulás folyamatában, megfigyelheti szabadidőben a társai között, a különböző szabadidős foglalkozásokon, így a nevelés is lényegesen hatékonyabban tud megvalósulni.
Az önálló tanulás ideje alatt a gyerekek önállóan, ha szükséges, tanítói irányítással intenzív differenciálással végzik el készségfejlesztő, gyakorló, felzárkóztató vagy tehetségfejlesztő feladataikat. A házi feladatot az adott tantárgyból a tárgyat tanító pedagógus végezteti. Ennek óriási előnye, hogy a tanító azonnal visszajelzést kap az elsajátítás mértékéről, az esetleges hibákról, és ezek alapján azonnal korrigálhat. Így a gyerekek kudarcmentesen, rövid idő alatt jutnak el a hatékony, önálló tanulás szintjére. A gyermek hét közben nem viszi haza a tankönyveit, csupán az üzenő füzetet és az olvasókönyvet. Levesszük a családokról az otthoni gyakorlás terhét; megelégedve azzal és el is várva azt, hogy a szülők folyamatos figyelmet tanúsítsanak gyermekük iskolai mindennapjai, beilleszkedése, társas kapcsolatai és tanulmányai iránt.
A szabadidős programok pozitívan befolyásolják a tanulók iskolai közérzetét, ezáltal a mindennapi munkát. Az életkori sajátosságokhoz igazodó programok egyszerre segítik a harmonikus testi – lelki fejődést és a kikapcsolódást, pihenést. Belső biztonságot nyújtó társas életet teremtenek a gyermekek és a pedagógusok számára.
A szabadidő eltöltésére számos lehetőség kínálkozik. A levegőn való mozgás, könyvtárlátogatás, játék, kreatív manuális foglalkozás, furulyázás, kiállítások megtekintése, színházlátogatás, úszás, kirándulás ( látogatás az óvodába, lovardába, pékségbe stb.).
Az étkezésnél a kulturált étkezési szabályok, szokások, az illemtudó kommunikáció kialakítása a feladat. A szabadidős programok során szerzett apró sikerélmények megalapozzák a tanulók tanórai aktivitását. Az iskolaotthonos oktatási forma ezen eleme a szocializációs és kulturális hátrányok leküzdésének gyakorlati színtere.
A kisgyermek az iskolaotthonban valóban kisgyermek lehet. Játszik, énekel, sok-sok mesét hallgat és mesél, érzelmi biztonságban érezheti magát iskolánk falai között.
Tanítóink számára a legfontosabb, hogy tanítványaik minden nap örömmel lépjenek be társaik és tanítóik elfogadó, szerető közösségébe, érezzék, hogy szükség van rájuk, tisztában legyenek erősségeikkel, ezáltal személyiségük kibontakozhasson, pozitív irányba fejlődjön.